Bízzunk a bennünk lévő alapvető jóban, halhassunk szívünkre indulataink helyett, és a világ jobbra fordul. Kezdjük kicsiben, magunkon, aztán családunkban, majd szűkebb környezetünkben. A jó példa ragadós, tartja a mondás. Ha megpróbáljuk, az senkinek sem fáj, de mintát ad arra, hogy lehet másként is élni-gondolkodni. Köszönjünk egymásnak, ha találkozunk, adjunk a másiknak legdrágább kincsünkből, az időnkből.

. Amitől mi fokozatosan gyengülünk, attól Ő erősödik. Van egy jó hírem! Lehet azonban ezen változtatni! Mert ez fordítva is igaz! Ha felvértezzük lelkünket, nem dőlünk be a szándékos provokációknak, s ami a legfontosabb megbízunk egymásban, hatalmas erőre tehetünk szert. Tegyük félre az elcsépelt szlogent miszerint: Mit tehetnék én egyedül? Valahol valami mindig kicsiben kezdődött, s ha sok követőre talált, megváltoztatta az egész világot. Tegyük félre kicsinyhitűségünket

Ennyire meg lehet vezetni tengernyi embert? Nehéz és veszélyes időknek nézünk elébe. Az Európát elözönlő mesterséges áradatnak könnyű prédái leszünk, ha nem változtatunk értékítéleteinken, nem ismerjük fel időben az egységbe megjelenő erőt. Legfontosabb teendőnk a belső viszálykodás megszüntetése, a szeretet, az összefogás, a megértés, az önzetlen segítségnyújtás gyakorlása. A gonosz erővel felruházott világpolitika éppen gyengeségeinket, lerongyolt lelkeinket kihasználva erősödik napról-napra.

Mostanában jártomban-keltemben már-már kényszeresen keresem a szembejövők arcán a mosolyt, a bizakodás az elégedettség jeleit. Keresem, keresem, de találom. A médiák öntik magukból a mocskot, a leleplező rémhíreket, a betegséget és erőszakos halált. Sehol egy pozitívum, sehol egy erőt adó örömhír. Szándékosan letargiában tartanak bennünket. Tényleg ez lenne a jövőnk, ennyit tudunk mi, a „homo sapiens „? Erre vagyunk büszkék?

Ezeket azonban olykor csaláson kaptam rajta, márpedig a körültekintő okosság azt követeli, hogy sohase bízzunk meg teljesen azokban, akik akár csak egyszer is rászedtek már bennünket. De én ebből a szempontból nem vagyok körültekintő és okos. Nálam mindig van még egy esély. És még egy. És még egy….Azután gyógyítom a lelkem, hiszen ezeket a fintorokat azonnal feledteti egy-egy őszinte mosoly, ölelés, baráti kézfogás. Egy ölelés. Többet jelent ez a gesztus két test érintkezésénél.

Eredendően hiszek, bízom, és néhány érdemtelen miatt nem vagyok hajlandó gyanakvásban leélni az életemet. Bizony, az évek során mindaz, amit igaznak fogadtam el, valóságosnak éltem meg, többször kicsúfolt. Nyilvánvalóan eme megnyilvánulások, amelyeket egészen mostanáig teljesen igaznak fogadtam el, vagy az értékek, vagy az érzékek közvetítésével jutottak el hozzám.

Magam részéről sokáig nem hittem a csodákban. Azonban életem utóbbi időszaka megtanított arra, hogy csodák igenis vannak. Az elmúlt évek során e jelenség számtalan olyan megnyilvánulásával találkoztam, amikor elakadt a szavam, és a meghatottságtól összeszorult a szívem. Ezek többnyire nem világrengető nagy események voltak, inkább az emberi jóság, a segítőkészség, az önzetlenség nem várt megnyilvánulásai.. Ezek a pillanatok azok, amiért érdemes élni.Ezek csendes pillanatok.

Ahhoz, hogy ezek az érzések meglepjék lelkünket, szükségünk van a legerősebb emberi érzelemre, a hitre. Ha igaz hittel hisszük sorsunk jobbra fordulását, ha igaz szeretettel fordulunk egymás felé, ha igaz örömöt érzünk egy mosoly, egy jó szó, és főleg mások öröme miatt, akkor egész életet élünk.

Használjuk ki az Isten által nekünk nagylelkűen felajánlott lehetőséget, s valóban éljünk békében egymás hasznára, ne kárára. Éljünk úgy, hogy minden nap legyen olyan nap, amire a másnapi ébredéskor örömmel gondolunk, amikor érezzük a zsigereinkben, fontosak vagyunk egymásnak.

Legyünk türelemmel egymás hibái iránt. Tiszteljük egymást. Számtalan példa bizonyítja, hogy tudunk szeretni és képesek vagyunk egymáson segíteni. A szeretet az emberek között nem más, mint az hogy tudom itt vagy nekem, számíthatsz rám és én számíthatok rád! Ez az egymásra utaltság szívet melengető érzése. Az az érzés, hogy igenis szükségünk van a másikra. Hogy együtt többek, jobbak, erősebbek vagyunk.

Feleségemnek!
Most, Neked-Tőlem
Azt kérem Tőled, most égess el!
Olyan legyen halálom, mint éltem,
melyben hosszú éveken át égtem!
Lángolt bennem a tűz, a zabolátlan,
az érzőbb lelkemet kerestem,
de akkor sehol sem találtam.
Aztán reám leltél és raboddá tettél,
szelíd kis lelkeddel bekerítettél.
Önző énem mára eltűnni látszik,
maradt a kis pajkos szívem,
mely csak a tieddel játszik.

Mastodon-Magyar Független Tudatos Civil Közösség

Tudatos Független Civil Közösségi Háló